Aktuális

 

Mindennapi etnicitás II.

A nemzeti történelem tényei és mítoszai, avagy hogyan mentegeti egy hazafias vasutas a hazafiatlan kijelentéseit.

 

Milyen következményekkel járhat, ha a korabeli amatőr történelembúvár olyan tényekkel szembesül, amelyek megkérdőjelezik a Horthy korszak magyar etnicitást preferáló nemzetiesítő narratíváját? Amint lejjebb olvashatjuk, egy ilyen esetből etnikusan jelölt esemény és hazafiatlansági fegyelmi ügy lett.

A mindennapi nézeteltérések vagy konfliktusok könnyen etnicizálhatók. Nem csak a klasszikus esetben, amikor etnikumok, pontosabban azok képviselői állnak egymással szemben; az etnicitás gyakran egy esetleges interakció során képződik meg. Ahhoz tehát, hogy egy cselekedet vagy esemény etnikus jelöltséget szerezzen, nem szükséges az önazonosító, identitás-felmutató aktus. Elegendő, ha valamilyen egészen banális ok, pl. egy félreértés áll a háttérben, amely előhívja az etnikai sztereotípiákat. Az ilyen eseteknek azután súlyos következményei is lehetnek, mint pl. Tomassich Ernő műszaki tanácsos esetében.

Tomassichot 1935. február 1-jén vádolta meg a MÁV Igazgatóság elnöke megbotránkoztató és hazafiatlan kijelentések miatt. Előző év szeptemberében, egy bizottsági megbeszélés szünetében osztrák vasutasok a magyar állami jelképekről tettek fel kérdéseket, melyekre Keresztesi Ferenc intéző, a szombathelyi üzletvezetőség csoportvezetője válaszolgatott. Tomassich bekapcsolódott a beszélgetésbe, és a hivatalos nemzetállami történelemszemlélettel össze nem egyeztethető állításokat fogalmazott meg Erdély és a Felvidék hovatartozását, valamint az Anjou-kori országterület nagyságát illetően. Kijelentései felháborították és heves vitára ingerelték a jelenlévő magyar vasutasokat, egyikük, a szomszéd szobában tartózkodó irodai segédtiszt akár tettlegességre is ragadtatta volna magát, ha az ügy nem hivatalos helyiségben történik meg. 

 

érdekes dokumentum_mindennapi etnicitás II. érdekes dokumentum_mindennapi etnicitás II. érdekes dokumentum_mindennapi etnicitás II.

Jelzet: MÁV SZK Zrt. Archívum, FE.10015. 1/1935.efb. Fegyelmi bírósági határozat

Fegyelmi meghallgatásain Tomassich tagadta a vádakat, s minden ismerőse által igazolható magyar hazafiságával, a nem szerencsés megfogalmazással, valamint „ellenforradalmi” elkötelezettségével mentegette magát. Vitatott állításairól védőiratában adott különös magyarázatot. Szerinte az ország feldarabolásához a hivatalos nemzeti történelmi sztenderdet alá nem támasztó régi földrajzi és etnográfiai térképek szolgáltattak érveket. Kitágítva ezt a dilemmát, a történelem iránt érdeklődő Tomassich szembekerült a történeti források és a nacionalista múltszemlélet összeegyeztetésének problémájával. Megoldásként az ominózus térképek megsemmisítését javasolta, de könnyen beláthatjuk, kézenfekvő alternatíva lehetett volna a nemzeti történelem toposzainak felülbírálása is. Vagyis a kirobbant ideológiai vita indulatait bizonyosan a nacionalista érvelés hitelességi deficitje motiválta. A védőirathoz csatolt térképmellékleteket sajnos nem tartalmazza a fegyelmi ügyirat.

 

érdekes dokumentum - mindennapi etnicitás II. érdekes dokumentum - mindennapi etnicitás II. érdekes dokumentum - mindennapi etnicitás II. érdekes dokumentum - mindennapi etnicitás II. érdekes dokumentum - mindennapi etnicitás II. érdekes dokumentum - mindennapi etnicitás II. érdekes dokumentum - mindennapi etnicitás II.

Jelzet: MÁV SZK Zrt. Archívum, FE.10015. 1/1935/efb. Védőirat, másolat a 16/1935/mfb. számhoz

 

Rátérve a bevezetőben feltett kérdésre, a Tomassich-ügy „nemzeti” vetületét úgy jellemezhetjük, mint egy potenciálisan etnikai jellegű, de kimondva nem etnicizált konfliktus utólagos etnikaivá nyilvánítását. Ebben a folyamatban fontos momentum, hogy idővel minden résztvevő módosította elítélő véleményét Tomassich hazafiságáról, s inkább rapszodikus és ellenkezésre hajló természetének, mintsem meggyőződésének tudták be az inkriminált mondatokat. Ellenkező irányú volt viszont a terhelt viszonyulása, mert meglepő módon az etnicitást nem valamelyik feljelentő vagy tanú, hanem ő maga hozta be az utólagos értelmező diskurzusba. Úgy gondolta, hogy a bizottság őt nem ismerő, új tagjai azért értették szavait hazafiatlan, vagyis magyar nemzeti érdekeket sértő megnyilvánulásként, mert délszláv származásúnak vagy pánszláv identitásúnak hitték.[1] Arra hivatkozott tehát, hogy nem önmagában a magyar nemzeti identitás jelképeinek és mítoszainak megkérdőjelezése, hanem az etnikai elfogultság miatti félreértés hívta elő az etnikai sztereotípiákat, amelyek szerint ilyeneket csak egy szerb vagy horvát pánszláv gondolhat és mondhat ki, egy magyar hazafi nyilvánvalóan nem. A Tomassich-ügyben tehát a főszereplő mintegy védekezési stratégiaként saját maga etnicizálja cselekedetét, sugalmazva a feljelentők és a tanúk etnikai elfogultságát, hangsúlyozva, hogy ebben egyébként ő is osztozik. Ily módon került személye egy (etnokulturális) oldalra vádlóival, miközben az ellenoldalon csupán félreértett, önmaga által is elítélt megnyilvánulása maradt.

Természetesen fenntartásokkal kell kezelni Tomassich vallomásait és védőiratát, hiszen állása és megélhetése forgott veszélyben. Élhetünk a gyanúval, hogy érvelése kamuflázs volt, hiszen fent mellékelt védőiratában tulajdonképpen pontról pontra alátámasztotta kifogásolt állításait. Írása kétértelműségét azonban talán maga sem érzékelte; a banális nacionalizmus,[2] mint magától értetődő körülvevő környezet lényegi vonása ugyanis éppen ez az önkéntelen automatizmus: legtöbbször a legnyilvánvalóbb ellenmondásokat sem vesszük észre…

 

Matus László

 

 


[1] „Ami a magyar urakat illeti, erre nézve megjegyzem, hogy mi négyen voltunk ott együtt. Wetsch úr, meg én régi tagjai voltunk a bizottságnak, dr. Kőszeghy és Keresztesy urak egész új emberek voltak, talán akkor voltak velünk először együtt. Engem nem ismertek. Azt hitték nyilván, hogy horvát vagy szerb nemzetiségű vagy pánszláv érzelmű ember vagyok, és e miatt magam is azon a véleményen vagyok, hogy amikor azokat az inkriminált kijelentésemet tettem, sértve érezték magukat hazafias felfogásukban és megbotránkoztak kijelentéseimen, mint ahogy én is megbotránkoztam volna azon, ha valaki előttem tett volna hasonló kijelentéseket.” „… én magam testestül-lelkestül talpig magyar embernek tartom magam, s mindazok, akik igen jól ismernek, igen korrekt, kifogástalan és meggyőződéses magyar embernek ismernek.”MÁV SZK Zrt. Archívum, FE.10015. 1/1935.efb. Jegyzőkönyv, 1935.05.31.

[2] Lásd pl. Egry Gábor: Etnicitás, identitás és politika. Magyar kisebbségek nacionalizmus és regionalizmus között Romániában és Csehszlovákiában 1918-1944. Napvilág Kiadó, Budapest, 2015. 357-358. o.