Nagy lelkesedéssel készültek a feladatra a szervezők. Nyugodtan mondhatjuk: sikeresek voltak. A három túranapon összesen 19 (!) eseményre készültek, melyből mindösszesen ha két túra nem jött össze, de ezek sem saját hibából. A harmadik elmaradt eseményt sokan fájlalják, ugyanis a kellő létszám hiányában nem sárkányhajózhattak egyet az Öreg-tavon.
Nézzük részletesebben. Természetesen a krónikás csak arról tud beszámolni, mely eseményen jelen volt. Ezek az első napi városnéző túra, a második napi autóbuszos túra Komárom célponttal és a szombati Fényes tanösvény túrája. Persze nem ezekre a könnyű, nem igazán fárasztó eseményekre készültünk, de sajnos a kiszemelt 57 km-es kerékpáros túra rajtunk kívül álló okok miatt elmaradt. Nem a rossz időjárás, hanem a kerékpár kölcsönző felkészületlensége okán. Garanciális, teljesen új bicajokról volt szó, de sajnos egy célszerszám hiányzott a készletből, ezért a felmerülő kormány beállítási kérést nem tudták teljesíteni. Amatőr hiba. Spongyát rá. Persze legközelebb majd a szervezésnél ilyen apróságra is gondolni kell.
Elhelyezésünk a Tata, Öreg-tó Camping területén faházakban és kőházakban. A hőmérséklet éjszakákra erősen lehűlt, sokaknak elkelt a plusz takaró az ágyakon. Az ételek finomak, a kiszolgálás vegyes, de még elfogadható, részben svédasztalos, részben felszolgált.
Az első napon Tatát néztük meg egy kicsit közelebbről. A szálláshelyről indulva hamarosan az Öreg-tó partján sétáltunk, vezetőnk Polgárné Roska Klára és férje Polgár Sándor vezetésével. Ők a MÁV VSC Természetjáró szakosztályának régi, kipróbált túravezetői. Most igazán testhez álló feladatot kaptak, vezettek naponta több sétát is a városban. Ők ugyanis tősgyökeres Tataiak. Sokszor előkerültek a gyermekkori élmények, események, helyszínek, régi emlékek. Élvezetes volt őket hallgatni, nem véletlenül az utolsó napon kiemelt köszönetet kaptak áldozatos munkájukért.
Az útvonal az Öreg-tótól az Ady Endre út zegzugos mellékutcácskáin át az Angol Parkba vezetett. Alapos ismertetőt kaptunk arról, miért is nevezik Tatát a vizek városának. A vízzel kapcsolatos történések nyomai végig felfedezhetőek voltak a séta során, szemléltették az elmúlt kb. 70 év, történelmi léptékkel mérve rövid, de egy emberöltőnyi időszakban jelentős mértékű változásait.
A nap végén megérkeztek a környék összes lehetséges túraútvonalairól barátaink és Szentgyörgyi Magdolna VTSZ elnök összegezte az eseményeket, tájékoztatott a másnapi túrákról, bemutatva egy úttal azok vezetőit is. Az előzetes jelentkezéseket rugalmasan kezelték, sokan éltek is a lehetőséggel és váltottak nehezebb, vagy esetleg más jellegű túrákra.
Pénteken korán előállt a fogadott buszunk és majdnem teli létszámmal indultunk Komáromot felfedezni Kovács Zsuzsa túravezetőnk igazgatásával (Száguldás SE). A város a Duna két partján leginkább erődjeiről nevezetes, ezek közül hármat jártunk be. Kezdésnek a Monostori-erőd labirintusában, vezetéssel bóklásztunk.
Délre értünk az Igmándi-erődbe, ahol szintén vezetéssel a római kori kőtárat láthattuk.
Átkelve az Erzsébet hídon, a buszból láthattuk a Vág torkolatát és a parti ipari létesítményeket, rakodókat, hajógyárat. A délután kettőre megbeszélt és megérkezett idegenvezetőnk egyáltalán nem volt idegen, egy fiatal kis hölgy magyarul részletezte a tudnivalókat. A vár itt tulajdonképpen kettős, az Újvár épülete mögött rejtőzik az Öreg-vár, ez a két egység a részletes rajzokon jól láthatóan elkülönül egymástól.
Rövid sétát tettünk még az Európa udvar díszletei között és egy rövid látogatásra is volt még idő a Múzeum környékén, mielőtt buszunk hazafelé vette volna az irányt.
Szombaton a Tataiak híres-neves Fényes fürdőjének felkeresésére indultunk. A sok-sok forrás tavakat hozott létre, ezek körül hangulatos strand-terek, medencék, gyermekjátszóterek települtek. Nyári időben ideális lehetőség pihenésre, a téli napokon pedig szauna szolgáltatása élvezhető. Célpontunk pedig a Fényes tanösvény, mely kb. másfél km-en kanyarog a lápvidéken. Márkus Ferenc erdész szakvezetőnk kis családja kíséretével sétáltuk végig a pallósort, hallgattuk a tudományos magyarázatokat.
Összegezve, a túrákon az említetteken kívül a résztvevők bejárhatták többek között a Neszmélyi arborétumot, a Gerecsei Tájvédelmi Körzetet, az Agostyán arborétumot, a városok, falvak közül pedig Dunaalmás, Dunaszentmiklós, Sártványpuszta, Tardos, Neszmély, Vértesszőlős, Baj, Tatabánya, Vértestolna, Koldusszállás voltak érintetve.
Vasárnapra, a búcsúzásra megsiratott minket a természet, szakadó esőben tértünk haza, ki-ki a maga módján autóval, busszal, de a többség vonattal (természetesen).
Mi is lehet ennek a pár napnak a tanulsága? Hát az, hogy egy ilyen komplett, sok-sok ismeretet nyújtó eseménysorozat csak közösségi szervezéssel hozható létre. Ha valaki ennyi mindent akarna látni a maga szervezésében, szerintem képtelen lenne rá. Gondoljunk bele: 19 (!) féle túra három nap alatt igen csak bő választék és ezek mind-mind alaposan előkészített, előre bejárt, vezetőkkel biztosított események. Ez a közösség ereje, arról nem is beszélve, milyen változatos a társaság, ki mindenkit ismerhetünk meg, beszélhetünk számtalan, minket érdeklő dologról, hallgathatjuk meg mások más-más szempontjait az adott témáról. Igazi „Szabadegyetem”! Ajánlhatjuk ezt a fiataloknak, akik egyre inkább ráébredhetnek, hogy a magány elszigetel, a közösség felemel! Itt van hát mindenki előtt a nyitott ajtó, csak be kell lépni rajta, a vasutas turisták közössége szeretettel vár minden érdeklődő fiatal kollégát, előbb résztvevőnek a túrákon, de egyre inkább a kiöregedő, kikopó túravezetők, szervezők utódjaiként is.
Fotók: Honvári Terézia – Sándor Tibor
Lejegyezte: Sándor Tibor
