Szob-Göd, Dunakanyar kerékpáros túra

2019. szeptember 17. kedd, 13.50 / Utolsó módosítás: 2019. szeptember 17. kedd, 14.13
Táv: kb. 40 km.

Véget értek a szabadságot töltős időszakok, így ennek és az időjárásnak köszönhetően szeptember 1-én 16 fő részvételével a Dunakanyarba megszervezett kerékpáros túránkat sikerült még a nyáron megszokott, 30 Cº fokos melegben teljesítenünk.

Kis túránkat úgy terveztük, hogy Szobról kényelmes tempóban gurulva egymással ismerkedve, beszélgetve figyeljük meg a Dunakanyar látványait, a még zöldellő erdővel borított Pilis-, és Visegrádi – hegység csúcsait, a visegrádi fellegvárat, a Dunán elhajózókat, a strandolókat, majd ebédre Gödre tekerünk a Duna Csárdához.

A Nyugati pályaudvarról 8:15-kor induló személyvonattal nagyon kényelmesen tudtunk eljutni Szobra. Többen útközben szálltak fel bringájukkal, míg mások Gyöngyösről, a túra szakosztályból, a tenisz szakosztályból is eljöttek a társaság kedvéért, nekik külön köszönjük! Majd egymásnak a vonaton megörülve, hogy megvagyunk, érkezett meg egyre bővülő bringás csapatunk Szobra. 

Vasárnap reggel lévén a kényelmes, alacsonypadlós, klimatizált FLIRT szerelvényben a bringáink kényelmesen elfértek a kerékpároknak kijelölt helyeken, így nyugodtan elbeszélgettünk ülőhelyeinken menet közben. Személy szerint korábban nem sok alkalommal használtam a vasútat, ha kerékpározni szerettem volna az ország egy-egy területén, de tapasztaltam, hogy ezentúl, ezt a túrázási formát is be lehet építeni a szervezés során.

Már a vonaton ülve, az indulás előtti percekben szépen, ráérősen a kerékpárjegyemet is meg tudtam vásárolni online! Talán, számomra ez a legvonzóbb, hogy nincs többé sorban állás, nincs stressz, hogy lekésem a járatot, mert nem halad a sor a pénztárnál.

Szobra megérkezve, két szakosztálytagunk még csatlakozott hozzánk, így nem hagytuk őket lemaradni a csoportképről :o)), a túrán meg igazi „kis front menők” voltak, tartották a komoly tempót :o)).

A kerékpárúton haladva a változatos és „enyhén lejtős” gurulás után Nagymaroson ki-ki a maga kávéja, fagyija, meggyes söre és limonádéja mellett „megpihent”, és élvezte a napsütötte dunai látképet, a visegrádi várral a háttérben.

Itt, a továbbindulásra csatlakozott, egy igazi hosszú többnapos túrákhoz szokott társunk, aki elhatározta, hogy igyekszik belőlem is igazi kerékpáros túrázót faragni. Én ugyanis, ha csak lehet, annyi dolgot viszek magammal, amennyi a kerékpáros mezem zsebeiben elfér.

Hogy mi fér el ezekben a zsebekben?

Na, hát nézzük: defekt esetére- 2 db pótbelső, kis kézi pumpa, kerékpár abroncs leszedő készlet, egy defektjavító ragasztókészlet a kitartóbb defektek esetére :o).

Elfér még a telefonom, ez defektre is jó! :o))- lehet otthoni autómentős segítséget kérni-, ott van még a személyim, pénz, papírzsepi, a hegyi lejtmenetekhez nyáron szélmellény.

És…, nálam szokott lenni még kabala állatka, a kilétét titok övezi! :o)

Bár, a nagymarosi továbbindulás után kicsit szétrázódtunk -úgy tűnik, hogy túl sok energiát vihettünk be a frissítéskor, így sokaknak megjött a kedve egy kicsit haladósabb tempóhoz, egymás és saját magunk erejének felméréséhez :o))-, de Gödre már együtt érkeztünk!

Ott, Hubik Tibi elkalauzolta az édességre éhezőket a kedvenc rétes készítőjéhez. Helybeli, úgyhogy tudta, hogy finom lesz, és igaza volt! Még én is meggyőztem magam, amikor az útelágazáshoz értünk, hogy rétesért balra forduljak. Finnyás vagyok az édességgel. Na, nem azért, mert nem szeretem őket, sőt…, de nem bántam meg!

A rétes beszerző út után csatlakoztunk a csárdában várakozó bringás társainkhoz.

A túrán megéhező bringások, mint ahogyan mi is, a Duna Csárdában önkiszolgáló rendszerű büfékben rosszalkodhatnak. A finom ételeinket, italainkat, réteseket elfogyasztottuk, majd kis pihenés és beszélgetés után asztalt bontottunk, és ahogy az korábban tervezve volt, sokféle útvonalon jutottunk haza.

A további úticéltól függően, volt, aki Budapestre vonattal, míg mások komp-bringa variációval, és volt, aki továbbra is bringával jutott haza. Olyan jó strandidő volt, hogy páran bemerészkedtek a Duna habjai közé is, ők ugyanis, már induláskor gondoskodtak maguknak fürdőruháról!

Másnap megtudtam, hogy Gergővel a hazafele úton történt egy kisebb baleset. Ő most tanulgatja a rögzített pedálból kiakasztani a bringás cipőjét. Az elején ez nem is olyan egyszerű. Aki próbálta már, tapasztalta, hogy pl. ott van előtte a piros lámpa, meg kell állni és az ember már majdnem eldől, de a lába még be van klipszelve a pedálba. Na, ilyenkor jön az, hogy kiveri a víz, mert álló helyzetből fog eldőlni, ha nem elég gyors a reakciója.

Szerencsére ezen az eseten kívül nem volt más kellemetlenség, és nem kellett bemutatni a defektszerelési tudásunkat sem! :o))

Remélem ezen a túrán is, mindenki jól érezte magát és szívesen csatlakozik a következő túráinkhoz is!

Magam részéről jó volt együtt vonatozni, beszélgetni, túrázni, közös élményeket szerezni, új emberekkel megismerkedni, figyelni egymásra, erősíteni és elmélyíteni a munkahelyi kapcsolatainkat, a MÁV- Csoportos kerékpáros közösséget építeni.

Köszönöm mindenkinek a részvételt!

Lejegyezte: Nagy Enikő

Fotókat készítette: Horváth Gergely, Nagy Enikő

Indulás előtti csoportkép, Szob. Útközben a Duna parton, Zebegény.

Csoportunk útközben Zebegény-Nagymaros között. Csoportunk útközben Nagymaros előtt.

Csoportkép a nagymarosi frissítés után. Természetjáró szakosztály túravezetőjével, Sándor Tiborral.

Tenisz szakosztály vezetőjével, Valet Lászlóval. Útközben Nagymaroson, Joó Ervinnel.

Útközben Reviczki Ervinnel. dr. Lamberg Ildikóval.

Útközben Lászlóval és Ildikóval. Zsoldosné Porkoláb Edittel.

Kovács Ritával és Hubik Tiborral a Magyar Kerékpárosklub Észak-Pest, Balaton Terület Szervezet vezetőjével és egyben megalapítójával, a MÁV VSC Kerékpáros szakosztályvezető-helyettesével. Csoportunk útközben.

Csoportunk útközben. Csoportunk útközben, Nagymarosnál.