Én azért vagyok büszke az apura…

Tallér Roland és kisfia, Dominik

      Tallér Roland és kisfia, Dominik

Tallér Roland két kisgyermek büszke édesapja. Vezető jegy­vizsgálóként dolgozik, saját szavaival élve 2006. december 6-án a Mikulás hozta a vasút­ra. Nem bírja a bezártságot, munkája legnagyobb előnyé­nek a változatosságot tartja. Kisfia Dominik, jelenleg kö­zépsős, és a Manóvár Óvoda szivárvány cso­portját erősíti. Motorozik, homokozik, kis vonatozik. Kedvenc étele a spaget­ti, szabadidejében pedig színezget, vagy Máté barátjával tologatják a játékautókat. A legó is gyakran megfordul a ke­zük alatt.

Tudod-e, hogy mivel foglalkozik a MÁV-csoport és azon belül mit csinál az apu?

A MÁV vonatozással foglalkozik, az apu pedig megnézi a je­gyeket. Nézi, hogy az utasok felszálltak-e, utána jelez, aztán fütyülnek, és akkor indulhat el. Az apunak ott kell lenni, mert ha nincs ott, nem megy a vonat és szomorúak lesznek az em­berek.

Azt tudod-e, hogy miért viszünk utasokat?

Azért mert ők valahova akarnak menni. Mi pedig utasszállí­tósok vagyunk.

Ha a vasútnál dolgoznál, Te mi lennél?

Én azon gondolkoztam, hogy én rakosgató leszek. Rakosgat­nék dominókat, fákat.

Szoktál az oviban beszélni a vasútról?

Igen szoktam, meg vasutasat is játszunk Thomas a gőz­mozdonnyal. Ráteszem a vagonokat és úgy indul el, meg összerakom a pályát, de sokszor inkább pálya nélkül. Az apu miatt én már jobban tudom ezeket a dol­gokat, mint a többiek. Tudom, hogy van gőzös, dízel, meg villanyvonat. Most villanyos vonattal jöttünk, Ta­urussal.

Melyik a kedvenc mozdonyod?

A Taurus!

Roland, a közvetlenségedet a kisfiadban is azonnal felfe­deztem. Biztosan nem én mondom ezt először.

Igen! (nevet) Elég erősen látom benne magamat, és ezt nem csak én mondom, hanem mindenki más is körülöt­tem. Barátkozós, mint én, előre köszön, közlékeny.

Ez így van, a folyosón az összes MÁV-os hölgyet levette a lábáról. Dominikkal az imént egy meséről beszélgettünk, amiben az egyik mozdony megment mindenkit, mint egy szuperhős. Neked is szoktak olyan szolgálataid lenni, ahol „meg kell mentened” az utasokat?

Óh, rengeteg. De volt egy kirívó eset. Egy utas könyörögve rohant hozzánk, hogy nem tudnánk-e megállítani a vona­tot, mert a lányánál beindult a szülés, és vissza kell hozzá mennie. A következő leszállási lehetőség Bicskén volt, ami egy 1 órás várakozással járt volna a hölgynek. Mindenképp segíteni szerettünk volna, ezért felhívtuk a menetirányítót, hogy meg kellene állnunk Biatorbágyon. Így pedig három perc várakozás után fel tud szállni a visszafele haladó személyvonatra. A menetirányító mérlegelt, és a vonat­forgalom zavartatása nélkül meg tudta állítani a vonatot. Az esemény rendkívül rövid időt vett igénybe, ezért a menetrendszerűséget sem zavarta meg. Apróság, de rá két hétre találkoztunk a nénivel, aki a nyakunkba bo­rult, és roppant hálás volt. Pont visszaért az unokája születésére.

Igazán jó látni, hogy mennyire felnéz rád a kisfiad. Mennyi időd van a gyerekeiddel foglalkozni?

Néha éjszakáznom kell, és 12-16 órás egy műszak, de a vasútnál, az átlagnál kevesebb munkanapot kell ledolgoznom. A gyerekekkel így sokszor otthon tudok lenni, el tudom őket vinni az oviba, vagy a játszóra.

 

macis apás

Vissza az oldal tetejére Vissza az oldal tetejére