A túrára vonattal, illetve busszal utaztak a résztvevők és Székesfehérváron az autóbusz-pályaudvar 10-es kocsiállásánál találkoztunk, hogy a 8.40 órakor Isztimérre induló autóbusszal eljussunk Bakonykútiba. Az idei medvehagyma túrán 21 túratárs és 4 fő vendég vett részt. Bakonykútiba érve örömmel tapasztalhattuk, hogy milyen csend, rend, tisztaság és sok-sok virág, meg szép faragott szobrok fogadtak bennünket.

[1]  [2]  [3]

Bakonykúti a Kelet-Bakony lábánál, a Burok-völgy természetvédelmi területén helyezkedik el. Az oklevelekben 1424-ben jelent meg Kwthy névén. Lakosainak egy része a Bátorkői várhoz tartozott, másik részét kisnemesek alkották. A török hódoltság idején lakatlanná vált. A XVIII. sz.-tól a Zichy család németeket telepített a faluba. Az állandó lakosok száma 1870-ben 557 fő, 1930-ban 346, 1970-ben 256, 2004-re 100 főre csökkent. A II. világháború után a német lakosok nagy részét kitelepítették. A 90-es évek végére „pihenőfaluvá” vált, de ma már nő az állandó lakosok száma a Székesfehérvárról kitelepülőkkel (Székesfehérvár 18 km-re fekszik).

A buszmegállóból elindultunk a kék jelzésen a falu széléig, ott még megnéztünk a lombok között egy tisztáson lévő emlékhelyet, majd elhagyva a falut, sík terepen haladtunk az erdő felé, illetve oda betérve tovább a Burok-völgy bejáratáig.Túránkat egész nap napsütésben tehettük meg és sok-sok szép virágban gyönyörködhettünk. A Burok-völgybe leérve fogyasztás szempontjából ideális fejlettségi állapotú medvehagyma mező fogadott bennünket. Itt mindenki igénye és kedve szerint szedhetett magának és barátainak, ismerőseinek medvehagymát.

[4]  [5]  [6]

A Burok-völgy feltehetően az egyik legöregebb bakonyi szurdok. Királyszállástól Bakonykúti községig mintegy 12 km hosszú, 50-90 m mély vízfolyás nélküli szurdok. Évszázadokon át királyi vadászterület volt. 1995 óta természetvédelmi terület 1260 ha területtel. A védett területen belül erdőrezervátum, 63 védett növényfaj, 140 védett, 15 fokozottan védett állatfaj található.

Miután mindenki befejezte a medvehagyma szedést, a kék jelzett fától nekivágtunk a völgy oldalán, hogy kijussunk a völgyből. Ez elég kemény feladat volt, mert nem volt igazi ösvény, a nagy szárazság miatt kb. 10 cm vastag avar, fenyőtűlevél, tobozok és földtörmelék keverékén kellett felküzdeni magunkat. Végül mindenki épségben felért a tisztásra, ahol elfogyasztottuk a magunkkal hozott elemózsiát, majd indultunk tovább előbb a kék, majd a piros-kék jelzésen a völggyel párhuzamosan északi irányba. Nagyon sok virág kísérte utunkat és többször meg-megálltunk, hogy lenézzünk a völgybe és elköszönjünk a medvehagyma-mezőtől. Az erdőből kiérve piros jelzésen folytattuk utunkat Isztimérbe a falu közepén, a buszmegállónál található kocsmáig. Itt a „Naplopásra és léhűtésre kijelölt hely”és hasonló szlogenekkel ellátott asztaloknál elfogyasztottuk a jól megérdemelt sörünket, kávénkat, üdítőnket (ki-ki igénye szerint).

[7]  [8]  [9]

[10]  [11]  [12]

[13]  [14]

Isztimér 1000 fős zsákfalu Székesfehérvártól 20 km-re. Bakonykútihoz hasonlóan a XVIII. sz. derekától ide is német ajkú katolikus telepeseket hoztak. Innen is kitelepítették őket a II. világháború után, majd helyükre őrségi és szlovákiai magyarokat hoztak. A kitelepítés emlékét a Templom melletti emlékmű hirdeti. Miután elfogyasztottuk a megrendelt italokat és szusszantunk egyet, felszálltunk a 14.36-kor induló buszra, amely Székesfehérvár vasútállomásig ment, így néhány fő kivételével – akik a buszpályaudvarról folytatták útjukat – elmentünk a vasútállomásig, ahonnan 15-20 percen belül gyors, illetve zónázó vonattal hazautaztunk.

Fotók: Csók Kati – Földházi Pál

Lejegyezte: Földháziné Gerti