2015. augusztus 29-től szeptember 05-ig  a MÁV VSC természetbarát szakosztályának külföldi túrája keretében G. Nagy János vezetésével, a Bélai Tátrában és a Szepesi Magurában túráztunk.

Szállásunk Zsgyárban a Kamzik panzióban volt,  bőséges büfé reggeli és vacsora ellátással.

Vonattal és busszal közlekedtünk. Kiváltottuk a 62 év feletti nyugdíjasok szlovák ingyenes utazásra jogosító kártyát,  ami a vonatokra érvényes.

 

Első napi túránk vasárnap volt. A szállásról - ami 896 méteren volt - pár megállót busszal mentünk, utána 22 km-t  kb. 450 szintkülönbséggel tettünk meg.

 

A teljesség igénye nélkül emlékeztető az útvonalról, amit a mellékelt fotókon láthattok.

Zár - Kis fűvelő - Tavaszi tó -  Bachleda völgy - Zár.  Bevezető túrának elég volt, a fáradalmakat egy hangulatos kiskocsmában pihentük ki.

Képek: 1. nap

[1] [2] [3] [4] [5] [6]

Második napi túránk 18,5 km kb.900 m szintkülönbséggel köves nehezen járható szakaszokkal fáradságos volt, de leküzdöttük a nehézségeket - bár a többségünk nyugdíjas.

Az előző esti sztrapacska és a panoráma kilátás segítette a túrát.  A társaság fél úton ketté vált, páran lementünk a Zöld tavi menedékházhoz, ahol augusztus utolsó napja lévén rengetegen voltak.

A Kopa hágónál 1780 méteren találkoztunk a többiekkel, itt megpihentünk majd folytattuk együtt az utat, vacsorára bérelt busszal hazaértünk.

Útvonalunk Barlangliget- Hét forrás völgye - Zöld tó - Háromszög tó - Kopa hágó - Hátsó Rézaknák völgye - Javorina.

Képek: 2. nap

[7] [8] [9] [10] [11]

Szeptember 1-én kedden mentünk a Lengyel öt tó vidékére. Nekem ez volt a legszebb, és a legfárasztóbb túra napom.

Kis mikró buszt béreltünk, a házigazdánk elvitt a Szlovák - Lengyel határra, innen mentünk a 19 km + 7,5 km-es túrára, ami 1200 m. szintkülönbséggel a leghosszabb napunk lett.

Útközben gyönyörű vízeséseket, és még gyönyörűbb tavakat láttunk - panoráma kilátással.

Meredek kövekkel kirakott útvonalunk föl-le vezetett. Nem volt könnyű még az edzetteknek sem, páran visszafordultak vagy lemaradtak.

 

Gyalogos útvonalunk: LyszaPolana - Bialka völgy - Roztoka völgy - Nagy tó - Elülső tó - Halastó - Halastavi völgy - és a ráadás mikor már mindenkinek logótt a  nyelve - betonon még két óra.

 

A MorskimOku tótól lófogattal szerettünk volna lemenni, de sokat kértek - kénytelenek voltunk plusz 7,5 km-t bevállalni.

Képek: 3. nap

[12] [13] [14] [15] [16] [17] [18]

Negyedik napi túránk kicsit borongósra sikerült, de megúsztuk eső nélkül - bár a felhőkben jártunk.

Busszal mentünk a felvonóig, ahol végre beszereztem egy térképet.

Részben már jártunk a Szepesi Magura útvonalon, ez a többihez viszonyítva nem sok mászással járt, időnk a megelőző  napi kánikulákról elviselhető - túrához alkalmasabb volt.

Sajnos a kilátás a nagy köd miatt nem, vagy csak részben volt elfogadható.

 

Időnkbe belefért, ezért a sítereptől - ahol kávézgattunk - páran még bevállaltunk egy völgy túrát is.

Patak partján sétálva értük el a falu túlsó végét. Zár egy utcás hosszú falú, szép faházakkal és panziókkal körös-körül hegyekkel övezve 2-3 km hosszú lehet.

Megnéztük a tájházat, és betértünk az üzletbe vásárolni - bár olyan mennyiségű ellátást kaptunk a panzióban, hogy csak friss kenyeret, füstölt sajtot és némi italt vettünk.

Este újból felköszöntöttük Jánost a születésnapja alkalmából.

 

Útvonalunk ezen a napon: Zár - Magurka - Kisfrankvágása - Nagyfrankvágása - Zár

A távot csak kb. tudom 23 km,  500 m szint.

Képek: 4. nap

[19] [20] [21] [22] [23] [24]

Csütörtökön,  mivel esőre állt, nem terveztünk túrát - helyette fakultatív városlátogatás, illetve cseppkőbarlang nézés közül válogattunk.

A többség Szepes-Bélára busszal indult, ahol egy-két órát sétálgattunk. Az információban kaptunk térképet,  a sétáló utcában többnyelvű (nem magyar) táblákon  olvasható volt a város érdekessége - történelme.

Eztán ismét kettévált a csapat. Ólublóra, illetve Késmárkra mentünk. Ólublón a várat nézték meg.

 

Én Késmárkot választottam, ezért arról tudok beszámolni, illetve képekkel illusztrálni.

Hamar elértük a városmagot, kicsit kérdezősködtünk aztán mentünk az orrunk után.

Hangulatos kis utcán értünk a várhoz, illetve előbb a szemben lévő kávézóba. Megkerültük a magas  várfalat - bementünk a  várudvarra.

Sétáló utcán jutottunk el a gyönyörű Szent-kereszt dómig, ahol magyar nyelvű információs tájékoztatót kaptunk.

A dóm és tornyai nemcsak szépek, de méretes belső tere lenyűgöző. Itt töltöttük a legtöbb időt, majd újabb városnézés és elértük a kolostort, ami zárva volt. Annyi időnk még volt, hogy a városfalig elmenjünk.

 

Visszafelé leszálltunk a Barlangligetnél a buszról,  felmentünk a cseppkőbarlanghoz - sajnos későn értünk,aznapra már nem volt vezetés - de legalább túráztunk egy órácskát.

Ez a nap is tartalmasan, eső nélkül ért végett.

Képek: 5. nap

[25] [26] [27] [28] [29] [30] [31]

Éjszaka nagy zuhé volt, ezért a Javorina völgyben indultunk el,  ott is jöttünk vissza. Az út eleje ismétlés volt, majd letértünk illetve fölfelé haladtuk a patak másik oldalán.

Borús felhős hűvös idő volt, magas páratartalommal.

A hegyek bevonzották a felhőket, de bennünket semmi sem tántoríthatott el. Elől haladtam, de igyekeznem kellett, hogy le ne maradjak a szenior korú túratársaimtól.

Szerencsére sok málna és áfonya bokor volt, így néha pihenőhöz jutottam.

Az út forrásokkal átitatva csúszós volt, sok fagyökérrel. Egy órakor megálltunk, megettük az utolsó szendvicsünket, és a körbekínált sütiket.

Az esőnek köszönhetően gombákat is találtunk, de csak fotóztam - nem kóstoltam meg.

Közben kiderült az idő, néha a nap is kisütött.

Javorinán megnéztünk egy szép fatemplomot, és a temetőt.

Korán hazaértünk, volt időnk kártyázni a vacsoráig. Knédlit sajnos utolsó este sem kaptunk.

Képek: 6. nap

[32] [33] [34] [35] [36] [37]

Elérkezett a hazautazás napja. Ráérősen csomagoltunk, reggeliztünk.

11 óra körül indult a buszunk Poprádra, késett a Kassára induló vonatunk, nem volt sietős, mert ott több óránk volt a Budapesti  IC  csatlakozáshoz.

 

Kihasználtuk az időt városnézésre. Többnyire templomokat és vendéglátóhelyeket látogattunk.

Szombaton több esküvőt is tartottak, a sétáló utcában kerthelyiségek várták az éhes vagy szomjas utazókat.

Sajnos az üzletek délben zártak, nem tudtuk elkölteni a maradék eurókat.

 

Ha Kassán vagyunk, első utunk a Dómhoz vezet, majd a Rákóczi házhoz, ahol magyar nyelvű vezetés van a Rodostói emlékházban.

 

18 órakor indultunk Pestre a Rákóczi  IC-vel,  21.40 - kor érkeztünk a Keletibe.

Képek: 7. nap

[38] [39] [40] [41] [42] [43]

Lejegyezte: Vendl Szilvia