A kisvasút története

2014. május 9. péntek, 12.32 / Utolsó módosítás: 2014. augusztus 19. kedd, 11.47

A balatonfenyvesi gazdasági vasút (a továbbiakban GV) az 1960-as években még több mint ezer km vágányhálózattal bíró gazdasági vasutak vállalat utolsó, még üzemelő képviselője.

A kisvasút építését 1950 tavaszán kezdték, a Balaton egykoron legnagyobb öblét képező Nagyberek területén, Balatonfenyves és a mai Imremajor között. A lecsapolásokat követően a területen kialakítandó Balaton-Nagybereki Állami Gazdaság (a továbbiakban ÁG) szállítási igényeinek kielégítésére közel 100 km hosszú vágányhálózatot terveztek. Az ÁG központját Balatonfenyvesen alakították ki, és főként cukorrépát, kendert kívánt termeszteni. A cukorrépa miatt tervbe vették a vonalnak a kaposvári cukorgyárig történő meghosszabbítását is.

Kenderszállító szerelvény a kisvasúton - Balogh Imre gyűjteményéből

A rövid idő alatt, hatalmas méretű építkezések miatt az 1950-es évek elején nagyszámú politikai elítélt is dolgozott a területen.

A kisvasút munkavágányai 600 mm nyomtávolsággal, majd a véglegesek 1952-től 760 mm nyomtávolsággal épültek. A talpfákra 12–14 kg/folyóméter tömegű síneket szegeltek vagy csavaroztak, a vágányokat salakágyazatba fektették.

Az ideiglenes vágányokon kezdetben lovakkal, majd motoros vontatókkal végezték a szállítást. A 760 mm-es vágányokon előbb gőz- majd motoros mozdonyokat helyeztek üzembe.

A nagy kiterjedésű hálózaton három átrakó állomást kívántak kialakítani, ahol az árik nagyvasútról történő átrakása történt volna, de közülük csak a balatonfenyvesi épült meg. Itt épült fel 1953 és 1954 között a vonalhálózat irányítását ellátó forgalmi épület és járművek javítását végző vontatási telep is.

 fortepan.hu

Az áruszállítási feladatokra tervezett kisvasúton már 1955-ben szükség személyszállító kocsikban megkezdték a személyek szállítását, majd 1956-tól megindult a menetrendi személyszállítás is. A területen található majorok lakosságát ezzel vitték munkába, iskolába, orvoshoz és szórakozni az Imremajorban felépült 500 személyes színházterembe.

Tehervonat szükség-személykocsival - Balogh Imre gyűjteményéből

A Somogyi Néplap, 1956. június 13.-i számában ha röviden is, de említést tett az eseményről.

Úton a balatonfenyves - táskai vasútvonalon

Vasárnap reggel 6 óra néhány perckor a balatonfenyvesi keskenyvágányú vasútállomás pályaudvaráról elindult az első szerelvény Táska községbe. A Balatontól mintegy 14 km-re lévő Táskán ezen a napon tartották meg a pálya-szakasz - avató ünnepséget.

Az ünnepség csak 11 órakor kezdődött. A szerelvény utasai így nyugodtan vonalszemlét tarthattak a mintegy 50 km-es "érrendszeren", amely három községet, ugyanannyi termelőszövetkezetet és a Nagybereki Állami Gazdaságot kapcsolja be a vasúti forgalomba. Igen, a vasúti forgalomba, mert nem egyszerű kisvasút ez, hanem az ország legkorszerűbb gazdasági vasútvonala.

Amíg a vonat szélringatta gabonatáblák között kanyarog, az utasok egymás között beszélgetnek. Természetesen a vasútról, mert miről is lehetne most másról szó.

A munkákat még 1950-ben kezdték meg. Kissé lassan haladtak az építők - kezdi az egyik - de azért mégis csak eljutottak egészen Táskáig. - Úgy hírlik - szólal meg egy majorbeli - hogy az építkezés nem áll le most sem, mert lenyúlik Kaposvárig ez a mi vasútvonalunk. Úgy mondta, hogy a "mi" vasútvonalunk.

Alig hagyta el a kis vonat az egyik üzemegységet, amikor egy lányka, aki a majorban szállt fel, azt magyarázza az édesanyjának, hogy mennyi is az a 25 millió forint, amennyibe a vasút építkezése került. A lányka nagyon bizonygatni akarta, hogy ez milyen hatalmas összeg. - Tudja édesanyám, ennyiért csaknem kétszázezer kövér libát lehetne vásárolni.

A "zöld vonat" - ahogy a környékbeliek nevezik - 9 óra után érkezett vissza kiinduló helyére. A szolgálatos vonatvezető jelentést tett - a pálya átadásra kész.

És a kisvonat újból megindult, hogy ezentúl most már menetrendszerűen nap mint nap körbejárja a vidéket, elhozza az embereket a városba, kultúrát vigyen a falvakba, s hogy a falu és város áruit kicserélje. ”

Az eredeti mezőgazdasági termelésre vonatkozó elképzelések nem váltak valóra, ezért a kisvasút építését 1957-ben leállították. Addig az állomási mellékvágányokkal együtt közel 62 km vágányt fektettek le.

A kisvasút térképe az 1960-as években - Balogh Imre gyűjteményéből

Az önálló vállalatként működő GV-t 1960-ban a MÁV-hoz csatolták,megnevezése ekkor MÁV GV-re változott.

A kisvasút hosszú időn át nagymértékű áruszállítást végzett, amely az 1960-as években meghaladta az évi 130 ezer tonnát. Az ÁG számára érkezett műtrágya és takarmány, a berekben kitermelt nagy mennyiségű tőzeg és mésziszap, valamint az állattartás során kelet-kezett trágya szállítása volt a meghatározó. Az 1970-es évek elejétől az árúszállítás fokozatosan csökkent, az utolsó tehervonat 1990. május 14-én közlekedett.

A Nagyberek területén az 1950-es években, olajkutatás során, a Buzsákhoz közeli Csisztapusztán 42 °C hőmérsékletű melegvizet találtak. A kialakított fürdő hamar népszerűvé vált, megközelítése csak földutakon és a kisvasúttal volt lehetséges.

Az 1980-as évek közepétől jelentősen megnőtt a turista forgalom, akkor kerültek a kisvasútra nagy befogadóképességű személykocsik, és az Mk 48-as dízel-mozdony és a nosztalgia vonatok továbbítására egy gőzmozdony is.

 Balogh Imre

1987-ben a csisztai vonalat közel egy km-el meghosszabították és a fürdő közelében egy háromvágányos állomást alakítottak ki, Csiszta-gyógyfürdő néven.

 Hajtó Bálint

A pálya állapota az 1990-es évek végére erősen leromlott, sok esetben a megszüntetés veszélye fenyegette.

A kisvasút ma:

A sok siklást követően 2002. szeptember 2-tól a Központi főmajor és Csiszta gyógyfürdő közötti, valamint az abból kiágazó táskai vonalszakaszon üzemszünetet vezettek be.

A Balatonfenyves és Somogyszentpál közötti szakasz pedig új kőágyazatra fektetett 34,5 kg/folyóméter tömegű sínekkel került átépítésre.

Jelenleg a vonatok a 14 km hosszú, Balatonfenyves és Somogyszentpál közötti szakaszon, 25 km/ó sebességgel közlekednek.

A vonatok a balatonfenyvesi GV állomásról indulva Központi főmajoron át, 40 perc alatt érnek a végállomásra. Az út során a Nagyberek gazdag állat és növényvilágában gyönyörködhetnek. Egy rövid, öt perces tartózkodás után indul vissza a vonat. A közel másfél órás kisvonatozás kellemes kikapcsolódást nyújt felnőtteknek és a gyerekeknek egyaránt.

A kisvasút üzemeltetését 2012. szeptember 1-je óta a MÁV-START végzi.

Összeállította: Balogh Imre